A pecsi indulas utan a gyerekek nagy orommel fogtak hozza uzsonnajuk elfogyasztasahoz. Kozben jokedvuen beszelgettek egymassal es birtokba vettek az egesz vasuti kocsit. Helyet cserelgettek, vandoroltak, szomszedoltak. A gyerekek, amig be nem sotetedett, kivancsian kemleltek a kornyezo tajat is a vonatablakon at, es kerdezgettek, hogy merre jarunk eppen. Elovettuk a terkepet, es alaposan attanulmanyouztuk a mar megtett, es a meg elottunk allo hosszu utat. 

Budapesten, a Keleti palyaudvaron hamar megtalaltuk a kilences vaganyt, ahonnan a Zurichbe tarto vonat indult. A pesti kapcsolattartonk is megerkezett, akitol megkaphattuk a nemzetkozi vonatjegyeket, valamint a nevre szolo utasbiztositasokat. Csatlakozott hozzank negyedik kiseronk, Marci is. A varakozassal toltott fel ora idejeig egy varoteremben szaladgalhattak a gyerekek, megmozgatva faradt taghjaikat. A vonatunk hamar begurult, igy boven volt idonk megtalalni fulkeinket, es kenyelembe helyezni magunkat. A gyerekeken ekkor nemi faradtsag vett erot, de hamarosan felelenkultek. Mindenfele mokas jatekot talaltak ki, es orakig jatszottak oket. A hatarhoz kozelitve csupa szem es ful lett mindenkibol, es a sotetseg ellenere sok erdekesseget figyeltek meg Magyarororszag es Ausztria kozott. Ahogy egyre jobban belecsusztunk az ejszakaba, a kisebbektol kezdve a nagyobbakig mindenkinek lecsukodott a szeme. Az uleseken egymas vallara borulva, osszegombolyodve aludt mindenki, es nagyon kedves latvanyt nyujtottak. A kocsiban vegig jo meleg volt, senki nem fazott.

Kisebb-nagyobbb megszakitasokkal vegigaludtuk az utat, es azon vettuk eszre magunkat, hogy mar Ausztria tulso vegere ertunk. Meg sotet volt, amikor elkezdtuk ebresztgetni a gyerekeket. Egy-kettore osszepakoltak, es az almossagot hamar legyozte az erkezes izgalma. Vendeglatoink, Bani es tarsa, kerekes kocsikkal vartak bennunket a svajci Buchs varosaban. Igy egy pillanattal se kellett tovabb cipelnunk a csomagokat a kelletenel. A parkoloban ket feher kisbusz varakozott rank, amiket hamar megraktunk a borondjeinkkel; a gyerekek is gyorsan felpattantak rajuk es becsatoltak a biztonsagi oveiket. A Rajna hidjan leptuk at az orszaghatart Svajc es Liechtenstein kozott. Nehany perc buszozas utan elertuk a szallashelyunket Schaanban. A kiserok es a vendeglatok egy gyors kupaktanacs utan elkeszitettek a szobabeosztast, es a gyerekek boldogan vettek birtokba agyaikat, szekrenyeiket. (A szobak ket-harom agyasak, a furdok es wc-k kozosek. Az emeleten tortenik az alvas es tisztalkodas, a foldszinten pedig a konyha, az etkezo es a jatszoszobak talalhatok.) Egy gyors zuhanyzas-mosakodas utan az etkezobe mentunk, ahol Bani mar teritett asztallal vart bennunket. A reggelit kovetoen szerettuk volna ravenni a gyerekeket, hogy testuk es szellemuk felfrissuleset egy rovid csendes pihenovel szolgaljak, amely lehetoseggel azonban csak egynehanyan eltek.

Ezutan ismet az etkezoben gyultunk ossze: elkeszult az ebed. Jo forro levest, es finom husos tesztat kaptunk slataval, plusz a gyerekek egy kis csokit is. Harom uj munkatarsat is megismerhettunk: Ana egy horvat szarmazasu mindenes (aki sokat tud magyarul es nagyon jol foz!), Sarina egy fiatal gyakornok, Ginny pedig egy angol segito. Jatek es egy nagy megbeszeles utan (ahol Bani a hazirendet ismertette) setalni indultunk. Minden gyerek kezebe nyomtak egy csomag mesterseges szinezektol es edesitoszerektol mentes cukorkat, es korbe jartuk a falu meretu varoskat, amely harom hetig az otthonunk lesz majd. A kornyezet egyebkent festoi: ket oldalrol hatalmas hegyek vesznek korul bennunket - az egyik a Drei Schwester hegy, a masik a - mar Svajchoz tartozo - Rätikon hegyseg. A Rajna volgyere is ralatasunk nyilik a szallasunk ablakaibol. Seta utan uzsonna es jatek kovetkezett, majd vacsora es megint jatek. A gyerekek kozul nehanyan mar ugyesen segitettek, masoknal meg gond volt a szabalyok betartasaval. Remeljuk azonban, hogy ez hamarosan jo iranyba valtozik majd.