A tegnapi korai lefekvesnek hala, a gyerekek szinte kivetel nelkul maguktol ebredtek, es frissek, kipihentek voltak. Reggeli utan gyors fogmosas kovetkezett, majd nyolc gyerek - ket felnott kisereteben - a mikrobuszra pattant. Az ifjusagi haz vezetoje, Bani, elvitt bennunket Liechtenstein fovarosaba, Vaduzba, majd fordult egyet a csapat masik feleert. (Ebben a csoppnyi orszagban a tavolsagok is kicsik, nem kellett sokat varakoznunk!) Es hogy mire keszultunk itt? Tornaoranak neztunk elebe!
Egy modern es nagyon szepen rendben tartott altalanos iskola tornatermebe mentunk, ahol mezitlab hodolhattunk a sportolas elvezetenek. Bani a legkulonbozobb jatekokkal mozgatott meg minket, igy mindenki sokat futott es ugralt, anelkul, hogy eszrevette volna. A csapatjatekok feldobtak a tarsasagot, es rengeteget drukkoltunk, nevettunk az egy ora alatt. Nagyon szep volt, hogy Bani mindig a fair kuzdelemre torekedett, meg arra, hogy az eroviszonyok ki legyenek egyenlitve. Vegul mindenki kezet razott egymassal, es megkoszontuk egymasnak a jo jatekot. Visszafele megint valtasban mentunk, s a varakozo gyerekek egy kozeli jatszoteret is megrohamozhattak nagy lelkesedessel.
Hazaerve szabad jatek kovetkezett, majd pontban tizenket orakor az ebed. Megint Anna es Sarina fozott; natur szelet es sutoben sult krumpli volt a menu, termeszetesen salataval, es a gyerekek egyik nagy kedvencevel, a hazi keszitesu salataontettel. Ebed utan elkeszitettunk egy beosztast arrol, hogy mely gyerekek lesznek felelosek a konyhai munkalatokert es a jatszoszobak rendberakasaert a nap vegen. Erre egyebkent lelkesen jelentkeztek, es alaposan vegigtanulmanyoztak a atablazatokat, amiket kiragasztottunk a falra.
A haz keszleteit atnezve mindenkinek kerestunk egy overallt, es akinek szuksege volt ra, bakancsot, hotaposot is. Igy a ho es a hideg ellen felvertezve mehettek ki a gyerekek a szallasunk melletti dombra. Ennel nagyszerubb szankopalyat keresve sem talalhatnank: egy lankas, hofodte legelo 400 meter hosszan nyulik el kozvetlenul elottunk... A hatterben sziklas hegyek es az erdo... elottunk Schaan varosa... a tavolban a Rajna volgye es a svajci hegyek. Bani mindenkinek adott egy bobot (muanyag, fekkel es kormannyal ellatott hocsuszkat), amivel a gyerekek rendithetetlenul masztak a dombra es siklottak lefele. Gyorsasagi versenyt is hirdettunk, amelynek a nyerteseit kesobb egy-egy csokival jutalmaztuk.
A szankozas izgalmai utan vernaranccsal, keksszel es napolyival csillapithattak ehseguket a gyerekek. Ezt kovetoen mindenki leult kepeslapot irni - a kisebbeknek termeszetesen segitettunk. A lapokat holnap elvisszuk a postara, es varhatoan jovo heten meg is kapjak majd a cimzettek.
Vacsoraig megint jatszas kovetkezett, azutan minden gyerek kapott egy fuzetet, amelyben meg szeretnenk orokiteni az ittletunk legfontosabb elmenyeit, az elsosok rajzzal, a tobbiek naploszeruen. Estere mindenki fellelkesedett a masnapi szobaszepsegversenyen, es sokan mar egy elozetes rendrakast is elvegeztek. A furdoszobakat a gyerekek onalloan tettek rendbe maguk utan, es a vegleges alvasi rend is kialakult (nehanyan helyet csereltek, elkoltoztek).
A szallasunkrol nem lehet telefonalni (vonalas vagy internetes telefonnal sem), de ez igy van rendben. A gyerekek egyre inkabb otthon erzik magukat itt. Bar sokan gondolnak vagyakozva Pecsre, a mai nap mar sokkal olajozottabban zajlott, mint a tegnapi. A szabalyok kezdenek beepulni a gyerekekbe, es igy mindenki szamara sokkal konnyebben, elvezetesebben telik az ido.
