A reggelunket ma egy uj segito aranyozta be. A szoke hosszuhaju, ukrajnai szarmazasu Lena egy-ket szigoru pillantasaval sikeresen helyretette a kicsapongo kedelyeket. Tul sokaig azonban nem volt szukseg erre, mert a tarsasagot megfelezve, nyolc gyerekkel nyakunkba vettuk Schaan varoska hegyoldalat, es a meg mindig tarto hoesesben elindultunk setalni. Sikeresen megtalaltunk egy Mariahoz szentelt, 13. szazadbol szarmazo, apro kapolnat. A gyerekek oszinte csodalattal amultak el a szepseges oltar, a kazettas mennyezet, es a kalvariadomb stacioi elott. Visszafele osszefutottunk a tegnapi sramlizeneszekkel, akiket eppen egy altalanos iskolai performanszon kaptunk rajta.
Visszaterven Bani egybegyujtotte a csapatot, es mindenkinek atnyujtott egy csomagot. A gyerekek egy utazotaskara es hatizsakra valo ruhat, cipot, jatekot, csokit es tisztalkodasi szereket kaptak. Mindenki boldogan vette szemugyre a taskak tartalmat, es meg ebedeles kozben is lelkesen szamoltak be arrol, hogy mi mindent kaptak. Meg nekunk, felnotteknek is meghato gondolat volt az, ahogy a gondos kezek kivalogattak, osszehajtogattak es becsomagoltak a szemelyre szolo ajandekokat.
Lena es Sarina kisereteben ket orakor indultunk a schaani buszvegallomasrol az uszodaba, amely ket varossal arrebb fekszik, szinten a hegyek labanal. A buszbol megpillanthattuk a vaduzi erodot, majd megerkeztunk Triesenbe. Itt Bani mar vart bennunket, es a szervezes ismetelt zsenialis voltanak koszonhetoen, nem kellett torolkozoket vagy mas egyebet cipelnunk; minderrol mar gondoskodtak vendeglatoink. Az uszodai hazirend tisztazasat kovetoen nehany perc mulva maris a vizben talaltuk magunkat. Mindenki a kismedenceben kezdte, ahol Bani megnezte, hogy ki az, aki igazan vizbiztosan tud uszni. Ok kiserovel atmehettek a mely vizbe, a tobbiek a kis vizben maradtak. Ettol fogva hatartalan mokazas vette kezdetet, amely egy teljes oran at tartott. A gyerekek meglepo gyorsasaggal vegeztek a zuhanyzassal, hajmosassal es hajszaritassal. Utana mindenki finom uzsonnat kapott, majd felpattantunk a hazafele tarto buszra, amely egyenesen a gyerekhaz elott tett le bennunket. Faradtan, de boldogan pihentunk le otthon, es mig a vacsora keszult, nehanyan jatszottak, masok az uj ruhaikban gyonyorkodtek. Lena virslit fozott nekunk, ami igazan jol esett egy ilyen kimerito nap utan.
Az estet kozos tarsasjatekkal koronaztuk meg, majd mindenki atadta magat a pihenteto alvasnak.
