györgytelep

A tegnapi korai lefekvesnek hala, a gyerekek szinte kivetel nelkul maguktol ebredtek, es frissek, kipihentek voltak. Reggeli utan gyors fogmosas kovetkezett, majd nyolc gyerek - ket felnott kisereteben - a mikrobuszra pattant. Az ifjusagi haz vezetoje, Bani, elvitt bennunket Liechtenstein fovarosaba, Vaduzba, majd fordult egyet a csapat masik feleert. (Ebben a csoppnyi orszagban a tavolsagok is kicsik, nem kellett sokat varakoznunk!) Es hogy mire keszultunk itt? Tornaoranak neztunk elebe!

Egy modern es nagyon szepen rendben tartott altalanos iskola tornatermebe mentunk, ahol mezitlab hodolhattunk a sportolas elvezetenek. Bani a legkulonbozobb jatekokkal mozgatott meg minket, igy mindenki sokat futott es ugralt, anelkul, hogy eszrevette volna. A csapatjatekok feldobtak a tarsasagot, es rengeteget drukkoltunk, nevettunk az egy ora alatt. Nagyon szep volt, hogy Bani mindig a fair kuzdelemre torekedett, meg arra, hogy az eroviszonyok ki legyenek egyenlitve. Vegul mindenki kezet razott egymassal, es megkoszontuk egymasnak a jo jatekot. Visszafele megint valtasban mentunk, s a varakozo gyerekek egy kozeli jatszoteret is megrohamozhattak nagy lelkesedessel.

Hazaerve szabad jatek kovetkezett, majd pontban tizenket orakor az ebed. Megint Anna es Sarina fozott; natur szelet es sutoben sult krumpli volt a menu, termeszetesen salataval, es a gyerekek egyik nagy kedvencevel, a hazi keszitesu salataontettel. Ebed utan elkeszitettunk egy beosztast arrol, hogy mely gyerekek lesznek felelosek a konyhai munkalatokert es a jatszoszobak rendberakasaert a nap vegen. Erre egyebkent lelkesen jelentkeztek, es alaposan vegigtanulmanyoztak a atablazatokat, amiket kiragasztottunk a falra.

A haz keszleteit atnezve mindenkinek kerestunk egy overallt, es akinek szuksege volt ra, bakancsot, hotaposot is. Igy a ho es a hideg ellen felvertezve mehettek ki a gyerekek a szallasunk melletti dombra. Ennel nagyszerubb szankopalyat keresve sem talalhatnank: egy lankas, hofodte legelo 400 meter hosszan nyulik el kozvetlenul elottunk... A hatterben sziklas hegyek es az erdo... elottunk Schaan varosa... a tavolban a Rajna volgye es a svajci hegyek. Bani mindenkinek adott egy bobot (muanyag, fekkel es kormannyal ellatott hocsuszkat), amivel a gyerekek rendithetetlenul masztak a dombra es siklottak lefele. Gyorsasagi versenyt is hirdettunk, amelynek a nyerteseit kesobb egy-egy csokival jutalmaztuk.

A szankozas izgalmai utan vernaranccsal, keksszel es napolyival csillapithattak ehseguket a gyerekek. Ezt kovetoen mindenki leult kepeslapot irni - a kisebbeknek termeszetesen segitettunk. A lapokat holnap elvisszuk a postara, es varhatoan jovo heten meg is kapjak majd a cimzettek.

Vacsoraig megint jatszas kovetkezett, azutan minden gyerek kapott egy fuzetet, amelyben meg szeretnenk orokiteni az ittletunk legfontosabb elmenyeit, az elsosok rajzzal, a tobbiek naploszeruen. Estere mindenki fellelkesedett a masnapi szobaszepsegversenyen, es sokan mar egy elozetes rendrakast is elvegeztek. A furdoszobakat a gyerekek onalloan tettek rendbe maguk utan, es a vegleges alvasi rend is kialakult (nehanyan helyet csereltek, elkoltoztek).

A szallasunkrol nem lehet telefonalni (vonalas vagy internetes telefonnal sem), de ez igy van rendben. A gyerekek egyre inkabb otthon erzik magukat itt. Bar sokan gondolnak vagyakozva Pecsre, a mai nap mar sokkal olajozottabban zajlott, mint a tegnapi. A szabalyok kezdenek beepulni a gyerekekbe, es igy mindenki szamara sokkal konnyebben, elvezetesebben telik az ido.

A pecsi indulas utan a gyerekek nagy orommel fogtak hozza uzsonnajuk elfogyasztasahoz. Kozben jokedvuen beszelgettek egymassal es birtokba vettek az egesz vasuti kocsit. Helyet cserelgettek, vandoroltak, szomszedoltak. A gyerekek, amig be nem sotetedett, kivancsian kemleltek a kornyezo tajat is a vonatablakon at, es kerdezgettek, hogy merre jarunk eppen. Elovettuk a terkepet, es alaposan attanulmanyouztuk a mar megtett, es a meg elottunk allo hosszu utat. 

Budapesten, a Keleti palyaudvaron hamar megtalaltuk a kilences vaganyt, ahonnan a Zurichbe tarto vonat indult. A pesti kapcsolattartonk is megerkezett, akitol megkaphattuk a nemzetkozi vonatjegyeket, valamint a nevre szolo utasbiztositasokat. Csatlakozott hozzank negyedik kiseronk, Marci is. A varakozassal toltott fel ora idejeig egy varoteremben szaladgalhattak a gyerekek, megmozgatva faradt taghjaikat. A vonatunk hamar begurult, igy boven volt idonk megtalalni fulkeinket, es kenyelembe helyezni magunkat. A gyerekeken ekkor nemi faradtsag vett erot, de hamarosan felelenkultek. Mindenfele mokas jatekot talaltak ki, es orakig jatszottak oket. A hatarhoz kozelitve csupa szem es ful lett mindenkibol, es a sotetseg ellenere sok erdekesseget figyeltek meg Magyarororszag es Ausztria kozott. Ahogy egyre jobban belecsusztunk az ejszakaba, a kisebbektol kezdve a nagyobbakig mindenkinek lecsukodott a szeme. Az uleseken egymas vallara borulva, osszegombolyodve aludt mindenki, es nagyon kedves latvanyt nyujtottak. A kocsiban vegig jo meleg volt, senki nem fazott.

Kisebb-nagyobbb megszakitasokkal vegigaludtuk az utat, es azon vettuk eszre magunkat, hogy mar Ausztria tulso vegere ertunk. Meg sotet volt, amikor elkezdtuk ebresztgetni a gyerekeket. Egy-kettore osszepakoltak, es az almossagot hamar legyozte az erkezes izgalma. Vendeglatoink, Bani es tarsa, kerekes kocsikkal vartak bennunket a svajci Buchs varosaban. Igy egy pillanattal se kellett tovabb cipelnunk a csomagokat a kelletenel. A parkoloban ket feher kisbusz varakozott rank, amiket hamar megraktunk a borondjeinkkel; a gyerekek is gyorsan felpattantak rajuk es becsatoltak a biztonsagi oveiket. A Rajna hidjan leptuk at az orszaghatart Svajc es Liechtenstein kozott. Nehany perc buszozas utan elertuk a szallashelyunket Schaanban. A kiserok es a vendeglatok egy gyors kupaktanacs utan elkeszitettek a szobabeosztast, es a gyerekek boldogan vettek birtokba agyaikat, szekrenyeiket. (A szobak ket-harom agyasak, a furdok es wc-k kozosek. Az emeleten tortenik az alvas es tisztalkodas, a foldszinten pedig a konyha, az etkezo es a jatszoszobak talalhatok.) Egy gyors zuhanyzas-mosakodas utan az etkezobe mentunk, ahol Bani mar teritett asztallal vart bennunket. A reggelit kovetoen szerettuk volna ravenni a gyerekeket, hogy testuk es szellemuk felfrissuleset egy rovid csendes pihenovel szolgaljak, amely lehetoseggel azonban csak egynehanyan eltek.

Ezutan ismet az etkezoben gyultunk ossze: elkeszult az ebed. Jo forro levest, es finom husos tesztat kaptunk slataval, plusz a gyerekek egy kis csokit is. Harom uj munkatarsat is megismerhettunk: Ana egy horvat szarmazasu mindenes (aki sokat tud magyarul es nagyon jol foz!), Sarina egy fiatal gyakornok, Ginny pedig egy angol segito. Jatek es egy nagy megbeszeles utan (ahol Bani a hazirendet ismertette) setalni indultunk. Minden gyerek kezebe nyomtak egy csomag mesterseges szinezektol es edesitoszerektol mentes cukorkat, es korbe jartuk a falu meretu varoskat, amely harom hetig az otthonunk lesz majd. A kornyezet egyebkent festoi: ket oldalrol hatalmas hegyek vesznek korul bennunket - az egyik a Drei Schwester hegy, a masik a - mar Svajchoz tartozo - Rätikon hegyseg. A Rajna volgyere is ralatasunk nyilik a szallasunk ablakaibol. Seta utan uzsonna es jatek kovetkezett, majd vacsora es megint jatek. A gyerekek kozul nehanyan mar ugyesen segitettek, masoknal meg gond volt a szabalyok betartasaval. Remeljuk azonban, hogy ez hamarosan jo iranyba valtozik majd.

Kedves Szülök, baratok, ismerösök!!

megerkeztunk rendben, minden csodalatos, bovebb beszamolora az este folyaman szamithattok. puszilunk mindenkit, ez a kilatas a szobainkbol. :D