A mai napon ujabb ket segito erkezett hozzank. Fabiana es Rebekka kozepiskolas lanyok, akik szocialis hetet toltenek el a schaani gyerekhazban. A nyelvi kulonbsegek nem jelentettek akadalyt koztuk es a gyerekek kozott: a kislanyok vigan babaztak veluk, a fiuk pedig lelkesen udvaroltak nekik.
Mivel ma hamvazoszerda van, nem ettunk hust, ehelyett Anna es Sarina finom halat sutott nekunk kukoricasalataval, tartarmartassal, citrommal, es melle fott krumplit falatoztunk.
Egy rovid csendes piheno utan nekivagtunk egy turanak a hofodte hegyen. Az aprocska Liechtenstein tekintelyt parancsolo 400 km hosszu turautvonal-halozatanak egy szep szakaszat jartuk meg. Az osvenyt nem veletlenul hivjak Herceg-utnak: Schaanbol egyenesen a vaduzi kastelyhoz vezet. Igy hat, vandorutunk vegen, ismet a nagyhercegi rezidencia kozvetlen kozeleben talaltuk magunkat. Menet kozben megcsodalhattunk egy nehai holland kereskedo festoi, evszazados villajat, atkeltunk egy befagyott tavon, es meghallgattuk a „zummogo kovet". Egy kis patak partjan uzsonnaztunk, es felfedeztunk a hegyoldalrol alacsungo embermagas jegcsapokat. A kastely labainal legurultunk a behavazott domboldalon, es gyonyorkodhettunk a vaduzi panoramaban. Vegul buszra szalltunk, es joleso faradtsagtol elpilledve tertunk haza.
Este, meseolvasas kozben sablonokkal rajzoltunk es pecseteltunk. Nehanyan levelet irtak a szuleiknek, nagyszuleiknek, amelyeket holnap fogunk postara adni.
